Friday, August 26, 2005
végre tenger
Csütörtökön aludtunk sokat, majd az Yvonne megint fözött finomat, 3kor ettünk, majd ö elment dolgozni.
Mi még sziesztáztunk, majd elndultnk a városba. A Katedrálisnál fogtunk egy buszt, amivel felutaztunk elöször az Alhambra-hoz, majd a mellette lévö dombon fekvö Albaicin negyedbe, ami híres a kis apró utcáiról és még sok mindenröl.
Gondoltuk felmegyünk a busszal a tetön lévö Monostorig, de annyira tetszettek a kis utcák… a buszból, hogy ki se szálltunk… borzasztó meleg volt. De a kilátás gyönyörü…
A busz körbevitt, a Katedrálisnál szálltunk ki, ahonnan sétáltunk hazafelé… vásárolgattunk, nézelödtünk.
Este, ahogy azt szoktuk, bementünk Yvonne-hoz a boltba és bevásároltunk kicsit, majd hazamentünk.
Este átmentünk Juan-hoz, megnézni a helyi Megasztár legújabb részét, sok énekléssel, haknival és finom kajával. Megismertük Beneno-t, a kutyájukat, aki akkora, mint egy macska, mégis méreg a neve…
Tegnap, miután megbizonyosodtunk, hogy mikor járnak a buszok, elindultunk Motrilba, illetve elöször a buszpályaudvarra, majd onnan a tengerparti városba.
A buszút kellemes volt, légkondival és halk spanyol zenével.
A környék fantasztikus volt, hatalmas hegyek, mindenütt oliva ültetvények.
Ahogy közeledtünk a parthoz, úgy tüntek el a hegyek, sokasodtak a pálmafák és nádasok.
Leérve egy magyar vidéki buszpályaudvarohoz hasonló hely fogadtott, azzal a különbségel, hogy isteni tengervíz illat volt.
Fogtunk egy taxit, és egy bö 20 perces út után le is értünk arra strandra, amit Yvonne ajánlott nekünk. Nem is voltak sokan, még szieszta volt.
Volt is hely böven, jutott egy alacsony nádernyö nekünk is, nyugággyal, matraccal.
Nem sokat teketóriáztunk, be is rohantunk a vízbe… na jó nem, elég hideg volt, de késöbb már nagyon remek volt. Nagyon szép volt a part, nem az a kimondott homokos, inkább kavicsos volt, de mégiscsak tengerpart. Napoztunk, fagyiztunk, majd idöben elindultunk, mert messze volt a buszállomás. Szerencsénkre, pont elkaptunk egy buszt, ami el is vitt oda. Vettünk egy kis elemózsiát, és elindultunk haza, Granadába. Otthon megint Hipercor, majd Yvonna-al elmentünk vacsorázni.
Egy nagyon népszerü olasz étterembe mentünk, ahol nem volt asztal… de ez normális, így beültünk a bárba, egy italra, majd egy 20 perc múlva meg is kaptuk az asztalunk. Finom házipástétommal kezdtünk, majd Yvonne gnocci-t, Dorina , én pedig pizzát ettem. Az adagok kiadósak voltak, a pizza finom vékony, a tészták ízletesek. Desszertnek egy 4 személyes édességtálat pusztítottunk el, nézett is a pincér.
1-re értünk haza, feküdtünk is le, mert korán kelkünk holnap…
Mi még sziesztáztunk, majd elndultnk a városba. A Katedrálisnál fogtunk egy buszt, amivel felutaztunk elöször az Alhambra-hoz, majd a mellette lévö dombon fekvö Albaicin negyedbe, ami híres a kis apró utcáiról és még sok mindenröl.
Gondoltuk felmegyünk a busszal a tetön lévö Monostorig, de annyira tetszettek a kis utcák… a buszból, hogy ki se szálltunk… borzasztó meleg volt. De a kilátás gyönyörü…
A busz körbevitt, a Katedrálisnál szálltunk ki, ahonnan sétáltunk hazafelé… vásárolgattunk, nézelödtünk.
Este, ahogy azt szoktuk, bementünk Yvonne-hoz a boltba és bevásároltunk kicsit, majd hazamentünk.
Este átmentünk Juan-hoz, megnézni a helyi Megasztár legújabb részét, sok énekléssel, haknival és finom kajával. Megismertük Beneno-t, a kutyájukat, aki akkora, mint egy macska, mégis méreg a neve…
Tegnap, miután megbizonyosodtunk, hogy mikor járnak a buszok, elindultunk Motrilba, illetve elöször a buszpályaudvarra, majd onnan a tengerparti városba.
A buszút kellemes volt, légkondival és halk spanyol zenével.
A környék fantasztikus volt, hatalmas hegyek, mindenütt oliva ültetvények.
Ahogy közeledtünk a parthoz, úgy tüntek el a hegyek, sokasodtak a pálmafák és nádasok.
Leérve egy magyar vidéki buszpályaudvarohoz hasonló hely fogadtott, azzal a különbségel, hogy isteni tengervíz illat volt.
Fogtunk egy taxit, és egy bö 20 perces út után le is értünk arra strandra, amit Yvonne ajánlott nekünk. Nem is voltak sokan, még szieszta volt.
Volt is hely böven, jutott egy alacsony nádernyö nekünk is, nyugággyal, matraccal.
Nem sokat teketóriáztunk, be is rohantunk a vízbe… na jó nem, elég hideg volt, de késöbb már nagyon remek volt. Nagyon szép volt a part, nem az a kimondott homokos, inkább kavicsos volt, de mégiscsak tengerpart. Napoztunk, fagyiztunk, majd idöben elindultunk, mert messze volt a buszállomás. Szerencsénkre, pont elkaptunk egy buszt, ami el is vitt oda. Vettünk egy kis elemózsiát, és elindultunk haza, Granadába. Otthon megint Hipercor, majd Yvonna-al elmentünk vacsorázni.
Egy nagyon népszerü olasz étterembe mentünk, ahol nem volt asztal… de ez normális, így beültünk a bárba, egy italra, majd egy 20 perc múlva meg is kaptuk az asztalunk. Finom házipástétommal kezdtünk, majd Yvonne gnocci-t, Dorina , én pedig pizzát ettem. Az adagok kiadósak voltak, a pizza finom vékony, a tészták ízletesek. Desszertnek egy 4 személyes édességtálat pusztítottunk el, nézett is a pincér.
1-re értünk haza, feküdtünk is le, mert korán kelkünk holnap…